még nem dobom el

Péntek óta van társaságom, megérkezett Tomika! Vártam nagyon, gondoltam jó lesz, hát jobb is!
Kis tündér már megint másik autóval érkezett, fehér Forddal száguldozott a játszós ruhájában (adidas melegítő arany csíkokkal) és nem volt egyszerű rávenni, hogy hagyjuk az autót az irodánál és tömeggközlekedjünk haza, mert a parkolásra nálam nemcsak a gatyánk menne rá. De ha nehezen is csak megtört a jég.

Kaszinóba készülünk, ezért új ruha is kell! A spanyol boltban mától kínálnak egy új, a kirakat igérete alapján csini ruhát. Élőben elmúlt a lelkesedés, anyaga gyatra, színe gyönyörű, esése borzalom. Még az xs méret is cafog és formátlan, jó menjünk be a hatalmas bevásárló utcára a városba és shoppingoljunk jött a mentő ötlet.
Kicsi a világ, de erős! LL tűnt fel a színes ruhák között. Alakja továbbra is tökéletes, egy gramm felesleg nincsen rajta, csak izom és nagyon csini volt, fehér, térd fölött végződő ruha, Columbo kabát, sállal és western csizma. Így nagyon dögös volt, főleg, hogy végre megnőtt újra a haja és frizujára is volt, bár a szőkesége ezúttal tojássárgában tündökölt. Szóval egyszer csak feltűnt a szemmem sarkában, aztán láttam, hogy ő is észrevett. Csak azért is utána mentem és szóba elegyedtünk, mintha soha semmi sem történt volna, a szokott felületes, semmit mondó értelmetlen small talk.

Este Tomikával kicsíptünk magunkat, de okos, tapasztalt nő létünkre pakoltunk kis retikülünkbe ballerinát is a haza útra, mert a 12 cm-es high heel középkori kínzóeszközöket tud megszégyeníteni.
Magabiztosan csörtettem fel a lépcsőn, mert tudtam, hogy a toprony exem egészen május végéig nem lesz ott. A szépfiú a bárnál azonnal üdvözölt, hol jártam eddig, hogy vagyok, jól nézek ki, teljesen tündöklök és sejtelmesen mosolygott. Végülis ő még nem tudja, hogy a nem a főnökének köszönhető tündöklésem, ami magam sem tudom honnét ered, mert belül romokban heverek. Azonnal érkezett a Champus és egy kenyeres kosárnyi friss még meleg popcorn, mutattam is Tomcsinak, hogy a szomszéd asztalnál lévő hamutartónyi méretű popcorn az adag, csak puncsosoknak jár ennyi. És a Szépfiú tudja, hogy ha egy vödörrel készítene se veszne kárba, mert nem tudok ellenállni.

Manolo is nagy örömmel üdvözölt, mondta, hogy még visszajön és beszélgetünk. Tomcsim megrohanta az automatákat és felfedeztem egy automata rulett asztalt az emeleten, ahol bár rendes persely forog, fogadni a gépen keresztül lehet. Ez kell nekem, nem az asztalok között tűsarkakon szaladgálni. Két eurós tétekkel hajnali négyre egész komótasan már 180 – ra tornásztam fel magam, míg Tomcsika nem gatyázott és 700-400 közötti tartományban ingadozott, de megint nem tudott ellenállni és mindent veszített. Erre meg kellett ígérnem, hogy holnap is jövünk. Drágám május végéig bármikor, utána pedig már össze kell tudni kaparni magam úgy, hogy a toprony csak azt lássa, mit veszített, bár a szöges drótkerítéssel óvott faszívének úgyis minden mindegy. “Ez van, nincs mit tenni!”

Aludni két órát, ha sikerült egyáltalán mert már fél hatkor százágra sütött be a nap. Aztán felváltva aludtunk be, hol ő, hol én, de kettőkor már nem volt mese, kelni kellett, hogy  még a napból is legyen valami. Városnézés bicikliről, mert menni kutyának sem volt kedve, de csak a Dunapartra jutottunk ki, ahol számmisztikusom is csatlakozott Norbi update tekerése után. Előtte én már az egyik bozót árnyékában végeztem nagy dolgomat, mert megint rámjött az azonnal becsinálok kényszer. Tomcsi állítja, hogy nem hiába nem hozott eredményt se a bél- , se a gyomortükrözés, sőt az allergia és élelmiszer teszt sem fog, mert szerinte ez nálam idegi alapú. Nem örülnék, ha igaza lenne, mert arra tutti nem lesz egyszerű valami placebo gyógyszert találni, amit lenyelve örökre boldog és kényszer mentes leszek.

Misztikusomnak sem kellett több, mint hallja az esti terveinket és a meccs után természetesen csatlakozik ő is, mert ez kihagyhatatlan.

Hatalmas szelentéssel kezdtem a napot megint! Hmmm, tegnap egész nap csak három korpás kiflit ettem, ráadásul üresen, mert olyan éretlen avokádót válogattam magamnak a majd 3 perces összes áttapogatását követően, hogy hámozni nehezemre esett. Este pedig három kiwit és fél kiló epret tömtem magamba, gondolva, hogy ez most tényleg egészséges!
Tejnek, joghurtnak közelébe sem mentem, pedig tudnék örülni egy Danone Obstgartennek, de annak fél órával későbbi klotyóra rohanás robbanásszerű hasmenéssel lenne a következménye! Bár valójában, ki kellene próbálni, hogy ha itthon eszem is így járok – e, vagy tényleg idegi alapon lettem klozetkirálynő. Hmmm, még meggondolom.

10-re készültem Fridához reggelire, annak ellenére, hogy időben felkeltem – még korán is – fél órai késéssel érkeztem. Természetesen nem meséltem el nekik, hogy valójában azért, mert nemcsak a Torony után a pékségből metróztam haza a hasgörcsöm miatt, hanem a Hundertwasser nyilvános klozetjét is fel kellett keresnem az épp kiflit majszoló wc-s nénivel fűszerezve.
Az, hogy ma nem ugrottam a Dunába csak annak köszönhető, hogy reggel még be is görcsöltem és remélem csak ezért volt az egész cirkusz. Bár Fridáéknál még tövig vájtam a körmöm az ujjamba, de egyszer csak normális lettem megint.
Bár az lennék már örökre!

A lakást egész egyszerűen megtaláltam így másodikra, bár a lépcsőn már gondolkodtam, hogy hányadikra is kell menni, de gyorsan leesett, hogy már a múltkor is kifulladtam, mire felértem. Úgy érzem, ha kettesével szedem a fokokat valahogy jobban bírom, de valószínű, hogy tényleg egy pszicho vagyok.

A nap folyamán kb. 37x ellenőríztem, hogy jött – e levél a Lovastól. Miután láttam, hogy boldog születésnapot kívánt vkinek a fb-on, sikeresen lehúztam magam megint egész napra, hogy nekem egy sort sem tud írni a majomja. Nap végére odáig jutottam, hogy megint deaktiváltam a fb-ot, de ugye ez nem szokott sokáig tartani nálam. Legjobb lenne törölni magam örökre, de nem megy, mert ahhoz meg túl kiváncsi vagyok, hogy ne tudjam néha stírölni a népet, hogy kinek mi az aktuális kényszere, amit világgá kürtöl.

Sportolni sem mentem havijegy spórolási megfontolásból, gondolva, hogy ha megérkezik Tomika úgy sem lesz időm menni, ne vesszem már kárba ez a hétvége sem. Vicces, hogy mindig így figyelek arra, hogy ki legyen használva a jegy, aztán meg egy hét után elunom és környékükre se megyek. De végignéztem az Underworldöt youtube-on, emelte az amúgy is fantasztikus hangulatomat.

Számmisztikusom is bejelentkezett az estére, bár szorgalmas akart lenni a munkahelyén csak a netet bújta, hogy mivel lett a legtöbbet nyerni. Hmm, ehelyett tényleg elmehettünk volna kávézni is, de mindegy, ő így érezte jónak, hát lőn.

És este lett és megint eltelt egy nap a semmittevéssel, így tényleg csak azt fogom észrevenni, hogy 72 éves vagyok és az élet elment mellettem, márha megérem és nem nyírom ki magam addigra végérvényesen!

Mai elemózsia:
Fridánál kb. két szelet tökmagos kenyére párizsivel ill. pickkel
Du. kotyvasztott krumplipüré, tükörtojással és spenóttal. (életemben először ettem spenótot, de nem lesz a kedvencem)
2 szelet puffasztott rizs – mert csak ennyi volt itthon és egy alma