Péntek óta van társaságom, megérkezett Tomika! Vártam nagyon, gondoltam jó lesz, hát jobb is!
Kis tündér már megint másik autóval érkezett, fehér Forddal száguldozott a játszós ruhájában (adidas melegítő arany csíkokkal) és nem volt egyszerű rávenni, hogy hagyjuk az autót az irodánál és tömeggközlekedjünk haza, mert a parkolásra nálam nemcsak a gatyánk menne rá. De ha nehezen is csak megtört a jég.
Kaszinóba készülünk, ezért új ruha is kell! A spanyol boltban mától kínálnak egy új, a kirakat igérete alapján csini ruhát. Élőben elmúlt a lelkesedés, anyaga gyatra, színe gyönyörű, esése borzalom. Még az xs méret is cafog és formátlan, jó menjünk be a hatalmas bevásárló utcára a városba és shoppingoljunk jött a mentő ötlet.
Kicsi a világ, de erős! LL tűnt fel a színes ruhák között. Alakja továbbra is tökéletes, egy gramm felesleg nincsen rajta, csak izom és nagyon csini volt, fehér, térd fölött végződő ruha, Columbo kabát, sállal és western csizma. Így nagyon dögös volt, főleg, hogy végre megnőtt újra a haja és frizujára is volt, bár a szőkesége ezúttal tojássárgában tündökölt. Szóval egyszer csak feltűnt a szemmem sarkában, aztán láttam, hogy ő is észrevett. Csak azért is utána mentem és szóba elegyedtünk, mintha soha semmi sem történt volna, a szokott felületes, semmit mondó értelmetlen small talk.
Este Tomikával kicsíptünk magunkat, de okos, tapasztalt nő létünkre pakoltunk kis retikülünkbe ballerinát is a haza útra, mert a 12 cm-es high heel középkori kínzóeszközöket tud megszégyeníteni.
Magabiztosan csörtettem fel a lépcsőn, mert tudtam, hogy a toprony exem egészen május végéig nem lesz ott. A szépfiú a bárnál azonnal üdvözölt, hol jártam eddig, hogy vagyok, jól nézek ki, teljesen tündöklök és sejtelmesen mosolygott. Végülis ő még nem tudja, hogy a nem a főnökének köszönhető tündöklésem, ami magam sem tudom honnét ered, mert belül romokban heverek. Azonnal érkezett a Champus és egy kenyeres kosárnyi friss még meleg popcorn, mutattam is Tomcsinak, hogy a szomszéd asztalnál lévő hamutartónyi méretű popcorn az adag, csak puncsosoknak jár ennyi. És a Szépfiú tudja, hogy ha egy vödörrel készítene se veszne kárba, mert nem tudok ellenállni.
Manolo is nagy örömmel üdvözölt, mondta, hogy még visszajön és beszélgetünk. Tomcsim megrohanta az automatákat és felfedeztem egy automata rulett asztalt az emeleten, ahol bár rendes persely forog, fogadni a gépen keresztül lehet. Ez kell nekem, nem az asztalok között tűsarkakon szaladgálni. Két eurós tétekkel hajnali négyre egész komótasan már 180 – ra tornásztam fel magam, míg Tomcsika nem gatyázott és 700-400 közötti tartományban ingadozott, de megint nem tudott ellenállni és mindent veszített. Erre meg kellett ígérnem, hogy holnap is jövünk. Drágám május végéig bármikor, utána pedig már össze kell tudni kaparni magam úgy, hogy a toprony csak azt lássa, mit veszített, bár a szöges drótkerítéssel óvott faszívének úgyis minden mindegy. “Ez van, nincs mit tenni!”
Aludni két órát, ha sikerült egyáltalán mert már fél hatkor százágra sütött be a nap. Aztán felváltva aludtunk be, hol ő, hol én, de kettőkor már nem volt mese, kelni kellett, hogy még a napból is legyen valami. Városnézés bicikliről, mert menni kutyának sem volt kedve, de csak a Dunapartra jutottunk ki, ahol számmisztikusom is csatlakozott Norbi update tekerése után. Előtte én már az egyik bozót árnyékában végeztem nagy dolgomat, mert megint rámjött az azonnal becsinálok kényszer. Tomcsi állítja, hogy nem hiába nem hozott eredményt se a bél- , se a gyomortükrözés, sőt az allergia és élelmiszer teszt sem fog, mert szerinte ez nálam idegi alapú. Nem örülnék, ha igaza lenne, mert arra tutti nem lesz egyszerű valami placebo gyógyszert találni, amit lenyelve örökre boldog és kényszer mentes leszek.
Misztikusomnak sem kellett több, mint hallja az esti terveinket és a meccs után természetesen csatlakozik ő is, mert ez kihagyhatatlan.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: